Egy iskola legszebb ünnepe a ballagás, ahol búcsút veszünk végzős tanulóinktól, köszöntjük a ballagtató osztályfőnököket, a gyermekeikre joggal büszke szülőket, nagyszülőket.

Azt ünnepeljük ma, hogy a nyolcadikosaink, a legnagyobbak, elhagyják az alma matert, a hajó útra kész a kikötőben, s mint a fehér galamb az alkonyati szélnek, szárnyat bontott egy sereg diák.

Kettős érzés dúlt bennünk. Egyrészt örültünk, hogy idáig eljutottunk együtt, diákok, tanárok, kollégák, szülők közös munkája révén. Másrészt szomorúak vagyunk, hogy kedves, szeretetre méltó tanítványink szeptemberben már nem lesznek velünk! Mi pedagógusok pedig reméljük, hogy az itt töltött idő alatt sikerült a tanítványaink jellemeinek alapjait úgy alakítani, hogy erős egyéniséggé válva ne sodródjanak a kedvezőtlen széljárással. S reméljük azt is, hogy elmondtuk a legfontosabbat, amit eddig az élet titkáról megtudtunk, hogy akikkel idáig eljöttünk együtt, azok helytállnak a következő esztendőben is, az új iskolában, az új helyzetekben, helytállnak az úton akkor is, ha jő majd a vihar, a szembeszél a tenger felett.

Jó szelet! Boldog megérkezést!