2022. május 7-én reggel 9 órai kezdettel startolt el Békés megyében, 9 helyszínen a KHESZ Sulikupája. A 9 helyszínen összesen 82 csapat egyszerre kezdte meg a horgászatot és ismerkedhetett meg a versenyhorgászattal.
Körösladányból 2 csapatot neveztünk Szarvasra, melynek a lebonyolítója a szarvasi Matchfishing SHE volt. A szervezők külön kiemelték, hogy az utánpótlás nevelése nagyon fontos minden területen, így természetesen a horgászatnál is. Erre ez a sulikupa remek alkalom.
Reggel 8 órai érkezést követően megtörtént a sorsolás, és kézbe vehették a horgászathoz szükséges csalikat, etetőanyagokat. Ezt követően a versenyzőknek el kellett foglalni a helyeiket- 3 szektorban 1-5. helyek voltak- és felkészülhettek a finomszerelékes horgászatra. A verseny kezdetét kürtszó jelezte. Az időtartama 3 óra hossza volt. Az ezen idő alatt ki fogott halakat haltartóba kellett tárolni. 12 órakor a verseny végeztével senki nem hagyhatta el helyét, addig, amíg a mérlegelés le nem zajlott. A pontszámok alakulása úgy történt, hogy a 3 fős csapatból mindegyik csapattag egy-egy szektorban elért 1-5. helyezést kaphatott, és e helyezési számok adták a csapat összpontszámát. A szervezők véleménye szerint is – amit még az elején ki is emeltek- ez a pálya egy nagyon nehéz pályának minősül, mert nagyon nehéz halat fogni. De az égiek is a gyerekekkel voltak, mert mindenki fogott halat. Külön öröm volt, hogy a körösladányi csapatban, egy fő lány tanuló is volt, aki a versenyben egyedüli lányként szerepelt, és ráadásul kiemelkedően teljesített. Ő Kovács Csenge volt.
Bővebben:VI. Körösvidéki Sulikupa
2022. április 25-én reggel 6-kor izgatottan vágtunk bele háromnapos kirándulásunkba. 25-en utaztunk, 17-en a 7.a-ból, 8-an pedig a 7.b-ből. Sas Éva néni és Láncziné Krivanek Veronika néni voltak a kísérő tanáraink. Sokan kicsit megijedtek, hogy Battonyánál, ahol átléptük a határt, megszűnt a magyar mobilkapcsolat, ezt azonban hamarosan orvosolni tudtuk. Az első, már külföldi vásárlás és lejben fizetés is furcsa volt. Amint Déva felé közeledtünk, esni kezdett. De mintha hozzánk igazították volna az időjárást, megállóink során mindig elállt és kisütött a nap. Így kellemes 18-19 fokban telt a három nap. Déva váráról már mindannyian hallottunk, ez az a hely, amely a róla szóló ballada szerint Kőmíves Kelemenné emberáldozatát kívánta. Éva néni minden helyszín előtt mesélt arról, hogy mit fogunk látni. Déva várához még esőkabátban sétáltunk fel a sok-sok lépcsőn, először 114-et számoltunk, aztán kb. 210 volt még, de a pontos számról mindenkinek más a véleménye. A vár felújítás alatt áll. Ennek ellenére a tetejére is felmehettünk, pompás kilátás tárult elénk minden oldalról. Déváról Vajdahunyadra utaztunk, ahol a várak királyát tekintettük meg. Kívülről meseszép, sajnos belül nem sok látnivaló volt. Itt már beszereztünk egy-két hűtőmágnest, apróbb ajándékokat, többen fagyiztak is. Innen Nagyenyedre utaztunk, ahol egy rövid sétát tettünk. A felnőttek még biztos többet szerettek volna maradni, de a mi gondolataink már a torockói szálláson jártak, főként azon, hogy kivel kerülünk közös szobába. Amikor odaértünk, megtudtuk, hogy a szállás egy dombon van, és odáig sétálnunk kell, mert a keskeny utcán a busz nem tud feljönni. A séta közben láttuk a vízimalmot és a jellegzetes székely házakat, örültünk neki, hogy mindenki magyarul köszönt és beszélt. A dr. Demeter Panzióban szálltunk meg 3-4-5 ágyas szobákban. Sikerült úgy alakítani, hogy mindenkinek jó legyen, tanáraink ebben nem voltak szigorúak. Szobáink nagyon hangulatosak voltak. Minden szobához külön fürdőszoba is járt. A vacsorát az étterem részben fogyasztottuk el, zöldségleves volt és rostélyos, valamint kókuszkocka. Szabadon szedhettünk, amennyit akartunk. Ezt követően 10-ig fent lehettünk, bevalljuk, a szobában még kicsit beszélgettünk, nevetgéltünk, de nem voltunk rosszak. Másnap fél 8-kor reggeliztünk. Terülj-terülj asztalka várt minket: felvágottak, vaj, sajtok, müzli, bundáskenyér, dzsem, méz, tea, rostos, tej. Tízórait is csomagolhattunk, de még volt az otthonról hozott dolgokból is, így csak szerényen tettük. Reggeli után a helyi múzeumba indultunk, ahol egy kedves néni vezetett körbe bennünket. Sokaknak ez a múzeum az egyik legjobb volt, mert egyszerűen, röviden, érdekesen mesélt a kiállított tárgyakról. Ügyesen válaszolgattunk a mezőgazdasági eszközökkel kapcsolatos kérdésekre is és a lányok azt is tudták, mi a kelengye. 10 órára a Kis Szent Teréz Gyermekotthonba látogattunk, ahol 11 gyermekkel ismerkedtünk meg. Beszélgettünk velük, megtudtuk, hogy náluk 10-es osztályozás van, s hogy nekik napi feladataik vannak, meg azt is, hogy azért nekik is vannak csínytevéseik. Játszottunk egy játékot is, de még kicsit szégyellősen. Átadtuk az ajándékba hozott könyveket, játékokat. Innen Tündi nénihez mentünk, aki kemencében sütött kaláccsal és szörppel várt minket. Mindenkinek ízlett. Voltak kiskutyái is és az udvaron páran fociztak. Megmutatta a kemencét, elmesélte, hogy a kalács kb. 8 óra alatt készült el. Erre a napra nem volt ebédünk, de nem is hiányzott. Rövid pihenő után, amit a szálláson töltöttünk, elindultunk a Székelykőre. Jó, hogy tanárainkon kívül az egyik sofőr is velünk jött (ő egyébként egyik osztálytársunk apukája), mert nem mindenki bírta a túrát. A hegy 1/3-áig mindannyian, a tetejére 19-en tudtunk felmászni. Nem volt könnyű. Zoli bácsi és a 6 lány egy forrásnál vártak meg minket. A mászás azért sem volt könnyű, mert helyenként vizes volt a kő és több helyen meredek. Nem is csoda, hogy sokaknak izomlázuk lett másnapra. A túra oda-vissza 4 óra 20 percig tartott. Érdekessége még az útnak, hogy kb. a 2/3-ától egy fehér kutya vezetett fel minket az állítólagos rövidebb utat választva. A hátizsákokból persze ezért előkerült pár húsos szendvics, mindannyian szívesen odaadtuk a kutyának az idegenvezetésért. Akik sikeresen teljesítették a túrát, este megkapták az okleveleiket is. Ezen a napon már 6-kor vacsoráztunk, csorba leves volt, sertéspörkölt főtt krumplival és csemege uborkával, a süti pedig lekvárral töltött leveles tészta. A nevelőotthonos gyerekek eljöttek még este hozzánk, társasoztunk, kártyáztunk, majd lementünk focizni, trambulinozni. Ez az esti kötetlenebb játék már lazábban, felszabadultabban telt, jól éreztük magunkat velük. Este korábban elaludtunk, mert jól elfáradtunk. A 3. nap is fél 8-kor reggeliztünk, rántotta is volt és az előző napihoz hasonló terülj-terülj tálak. Gyors pakolás következett, átvettük az úticsomagokat és utazóinkkal, bőröndjeinkkel elindultunk a buszhoz. Első megállónk Tordán volt, a sóbányában. Egy kedves fiatal lány volt az idegenvezetőnk, ő minden másban is segítette a csoportot. Nagyon jó volt a kürtőkbe belekiabálni a só szót, tapsolni, többszörösen visszhangzott. A végén a Tüköry és a Körösladány szavakat is kipróbálhattuk, jól ment. Innen Kolozsvárra mentünk, kicsit csepergett, de megnéztük a Mátyás szobrot, majd elindultunk a Mc Donaldsba. A Happy Meal és a fagyi után tovább utaztunk a Királyhágóra, az úton többen aludtak. A Királyhágón egy étteremben vacsoráztunk, nagyon finom volt a rántott csirkemell sült krumpival. A közös üdítőzés után még Nagyvárad várt ránk. Ott egy csodálatos parkba látogattunk el, tele volt tulipánokkal. Nagyon szép és jó volt minden, de már mindannyian vágytunk azért haza. Körösladányba fordulva még egyszer utoljára elénekeltük a székely himnuszt. Nagyon tartalmas, jó kirándulás volt. Napokig meséltük otthon az élményeket. a fotókat válogatva pedig megannyi színes perc jut eszünkbe, ezeket sosem feledjük. Köszönjük a lehetőséget!
A 25 hetedikes kiránduló diák és kísérőik, Láncziné Krivanek Veronika és Sas Éva
-
-
2022. április 28-án, csütörtök délelőtt a 3-4. évfolyamon a Víz világnapja alkalmából rendeztünk játékos vetélkedőt, hangsúlyozva vízvédelmet, takarékoskodást, az élhető bolygó fenntartását.
A gyerekeket heterogén csoportokba osztottuk, ahol 6 állomáson mérték össze ügyességüket, tudásukat. Fontos volt a csapatverseny során az együttműködés. Remekül érezték magukat a gyerekek. A menetlevélben összegyűjtött pontos alapján kiderült, hogy szoros verseny alakult ki. A jókedvű feladatmegoldásokat egy meglepetés vizes kísérlettel tettük még izgalmasabbá. Az eredményhirdetés előtt egy lávalámpás kísérletet mutattunk be. Minden osztály kapott egy tetszőleges színű lávalámpát ajándékba, ezen felül emléklapot, finomságot, vizet, és egyéb eszközöket, melyeket technika,- és rajzórán tudnak használni. Az évfolyamokon tanító valamennyi kolléga részt vett a vetélkedő lebonyolításában.
Herpai Lászlóné, Kálmán János
Szatmáriné Rakovics Renáta, Szatmári Miklós